Hogyan Adj (és Kapj) Őszintén Segítséget

Várható olvasási idő: 6 perc 46 másodperc. Ebben a posztban arról van szó, hogy miért jó önzetlenül segíteni és elvárások nélkül adni másoknak. Ha szeretnél gyors értesítést kapni a jövőbeli új posztokról, akkor kattints ide.

Abban hiszek, hogy ha valamiben jók vagyunk, akkor azt mások segítésére kell használunk. A tudásunkat megosztva inspirálni tudjuk a környezetünket, ami elindítja a változás folyamatát. Ez egyaránt érvényes a privát, valamint az üzleti életben is – ezúttal az utóbbi lesz a fókuszban. A Csináld Meg! blog első vendégposztjában Tolnai Ákos ír arról, hogy milyen szuper dolgok történhetnek veled, ha odafigyelsz a környezetedre, illetve kapsz pár hasznos tanácsot is a segítségnyújtáshoz. Jó olvasást!

Hitem szerint a szívességek nem vesznek el: ha valakinek adsz vagy segítesz, az valahogyan visszajön. Lehet, hogy nem attól, akinek a szívességet adtad, és lehet, hogy ez csak belemagyarázás, de nekem működik. Elmondom, hogyan csinálom és mit értem el ezzel.

Adok.

Nagyon régóta, nagyon sok embernek, és azt gondolom, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, ahova eljutottam. Néha persze megbillenek és elkezdek gondolkodni azon, hogy jó, de mit kapok cserébe, aztán rájövök, hogy nem kivételezhetek, hiszen valójában nem róla szól a történet, hanem rólam: hogy én milyen világban szeretnék élni.

Emiatt igyekszem nem arra gondolni, hogy valaki „megérdemli” vagy sem a segítséget, hanem hogy miként tudok a leginkább hasznára lenni a másiknak.

Legutóbb egy olyan emberrel kerültem kapcsolatba, aki ugyan simán kifizethette volna a vele töltött időm óradíját, de mivel másoktól sem szoktam az ilyen típusú beszélgetésért pénzt kérni, nála sem éltem ezzel. Hiszem, hogy ha ajándékot adok másoknak (időt, figyelmet, tanácsot), az előbb-utóbb megtérül.

A legkomolyabb “ajándék”, amit jórészt ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően kaptam, egy kisebbségi, de jelentős tulajdonrész egy amerikai startupban. Amerikai alapító barátom, Jordan több évnyi támogatásomat és segítségemet köszönte meg azzal, hogy meglepett egy kisebb részesedéssel cégéből, amit aztán tovább növelt, ahogy aktívan bekapcsolódtam napi szinten a munkába. De az első nagyobb csomagot nem azért kaptam, hogy dolgozzak vele vagy mert én azt kértem. Hanem mert ő így érezte rendben lévőnek, függetlenül attól, hogy én mit mondok a közös jövőbeli együttműködésünkkel kapcsolatban. Itt alapvetően az én korábban beletett munkám alakult át részvényekké, de előfordult már velem olyan is, hogy körbeértek a szívességek.

Például valakit egy jelentősebb üzleti lehetőséghez segítettem. Ma már ezekért nem kérek jutalékot, régen másként volt. Ma azt kérem, legyen jó gazdája annak az üzleti lehetőségnek, amit hozok. Ennek eredményeként nem pár százalékos vagy esetleg 10%-os jutalékot tettem zsebre, hanem 3 másik cégnek is beajánlott, hogy velem érdemes lehet beszélni. Ha én jutalékot kértem volna, akkor ez az ügylet valószínűleg lezárul. Így viszont nyitva maradt és megismerhettük egymást, a kialakult bizalom pedig további lehetőségeket, új kapcsolatokat hozott.

A legnagyobb adomány, ha nyitott vagy és úgy élsz, hogy ezt mások észreveszik rajtad.

Amikor mások azért segítenek, hogy neked jó legyen, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy te fogod viszonozni vagy hogy akár tudnád viszonozni a segítségüket. Ezzel a helyzettel én is gyakran találkozom.

  • Mit ér az, hogy tud valaki a Twitteren hirdetni?
  • Mit ér az, hogy tudom, amerikai bankszámlát csak személyesen lehet nyitni?
  • Mit ér az, ha egy feltalálónak megmutatom, hogy amibe több tízmillió forintot akart befektetni, az már 200 dollárért megkapható a piacon?
  • Vagy mit ér az, ha találkozol a jövendőbeli üzlettársaddal, esetleg új barátságok kötődnek?
  • Hogyan lehet egy ilyen ötletet „beárazni”?

Az egyik legérdekesebb telefonom egy meetup tagtól jött, aki azért hívott fel, mert úgy érezte, már annyit kapott a meetupokon keresztül tőlem, hogy szeretne segíteni. És elmondta, hogy szerinte kik lehetnek a mi potenciális ügyfeleink és honnan lehet őket megismerni. Ennek eredményként nagyon sok minden helyre került a folyamatainkban és valóban új üzleteket tudtunk felhajtani. Gyorsabb és pontosabb lett az értékesítés a segítsége által.

Ez vajon mennyit ér?

Ilyen szívességek egész láncolata kellett ahhoz, hogy az ötletemmel eljussak egy amerikai egyetemre és ott konzultálhassak egy szaktekintéllyel, mely alapvetően változatta meg a gondolkodásomat és mind a mai napig hatással van a munkámra, mindennapjaimra.

A segítségadás típusai

Meglátásom szerint az alábbi típusokat lehet megkülönböztetni:

Aki nem ad, mert nem mer

Vannak rengetegen, akik teljesen elzárkóznak attól, hogy másoknak segítsenek. Ennek is számos oka van, legtöbbször félelem vagy egyszerűen az ok hiánya. A félelem alatt azt értem, hogy nem biztos benne, hogy egy ajánlás, vagy egy találkozó, vagy más szívesség nem hozza őt kellemetlen helyzetbe, vagy diszkreditálja őt. Esetleg mások majd hisznek róla valamit, amit ő nem szeretne.

Előfordul az is, amikor a miértre nem talál valaki választ, azaz, hogy miért is segítsen másnak. Közös jellemzőjük ezeknek az embereknek, hogy inkább a külsőségek és a környezet határozza meg őket. Nem csak egyetlen elem fontos ezek közül (pl. autó, pozíció, vagy ruha, óra, telefon), hanem mindegyik nagyon fontos a számára, és ezt érezteti: én ez vagyok, az vagyok; ezt csináltam, ezt ismerem, ide járok, stb. Az nem derül ki, ez neki miért jó, csak hogy ezek a fontosak. Nem saját maga és nem te.

Ezek az emberek mind elfelejtik, hogy egyszer majd nem lesznek ott, ahol most vannak és hirtelen senki nem marad körülöttük, hiszen ők általában csak a kölcsönös előnyökért segítettek másnak, és azok, akiknek segítettek, már semmi értéket nem látnak bennük.

Aki csak azért ad, mert kell neki valami

Ez is előfordul, sajnos. Van, aki számításból, van, aki azért, hogy felkerüljön a térképre, van, aki azt gondolja, akkor majd ő is kérhet. A számításból adó ember nem most akarja beváltani a szívesség zsetont, hanem majd egyszer. Ahogy A tanú c. filmben is elhangzott: „egyszer majd kérünk valamit, Pelikán elvtárs”. Biztos lehetsz benne, hogy olyat fog kérni, amitől a hajad is égnek áll, és persze a legrosszabbkor.

Van, aki attól akar valakinek látszani, hogy segített neked. Ehhez nem kell se gazdagnak, se befolyásosnak lenni.

Van, aki azért segít egy hajléktalannak, hogy ezt utána elmondhassa másoknak, legyenek azok a családtagjai, barátai vagy idegenek.

Érdekes megfigyelni, hogy azok, akik önzetlenül adnak, a rászorulóknak is úgy segítenek, hogy arról sokszor senki nem tud, még a környezetük sem. Persze van, aki egy befolyásos embernek segít és azt hiszi, a másik ezt majd észben tartja, vagy úgy érzi, hogy tartozik nekünk. Én is gondoltam ilyet. Rossz hír: nem érdekli őket, hogy te mit gondolsz vagy akarsz.

Miért adj?

Egy izraeli tréner úgy fogalmazta meg, mindegyikünk tele van akció kártyákkal: kapcsolatokkal, tapasztalattal, ötlettel, bármivel, ami hasznos lehet- ez lehet akár pénz is. Ezeket a kártyákat játszhatod a régi iskola szerint, titokban, hogy csak Te tudd, mid van. Vagy gondolkodhatsz úgy is, hogy a közösbe berakva az tudja kivenni, aki a legjobban tudja használni. Lehet, hogy valakinek éveket spórolsz meg az életéből a te „közösbe bedobott kártyáiddal”.

A játék célja nem az, hogy a másikat legyőzzük, hanem hogy célba érjünk. Fontos az is, hogy a saját célunkat elérjük el, de ehhez lehet, hogy másoknál vannak azok a lapok, amivel a leggyorsabban eljuthatunk oda. És ez ugyanígy működik a másik esetében is.

Ha Te segítesz, akkor ennek híre megy és egy networking eseményen jó eséllyel már úgy mutatnak be, hogy ő az, aki nekem ebben vagy abban segített.

Nem rossz felvezetés, igaz?

Egy idő (akár évekről is beszélünk) után már sokkal nagyobb lesz az elsődleges kapcsolataid száma, és ők akkor is aktív kapcsolatok maradnak, ha nem találkoztok naponta. A segítség összeköt, láthatatlanul egy köteléket alakít ki a hasonló gondolkodásúak között.

Röviden összefoglalva: ha indokra van szükséged, a jó indok, hogy azért adj, mert van mit adnod, szeretnél adni és megteheted.

3 indok, hogy miért adj őszintén

Nézzük sorjában ezeket!

A „van mit adnod” azt jelenti, hogy rendelkezel olyan tudással, információval, kapcsolattal, ismerettel, ami értékes. Hidd el, mindenkinek van mit adnia. Az, hogy te nem bízol benne, nem hiszed, vagy nem tudod mit, egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényleg nincs más számára értékes ötletet, véleményed, gondolatod.

Bízd magad az intuíciódra vagy a beszélgetőpartneredre!

Ha a túloldalon ülsz, akkor pedig legyenek kéréseid. A kérések segítenek abban, hogy a másik felismerhesse, MOST (ebben a helyzetben, ebben az időintevallumban, ebben az állapotban) miben tud neked segíteni. (Holnap lehet, hogy már másban, máshogyan fogsz segítséget kérni.)

A „szeretnél adni” részről szólt a bejegyzés nagyrésze, erről nincs már több mondanivalónk.

A „megteheted” a legnehezebb. Megtehetem, hogy ellenszolgáltatás nélkül adok. Ez valójában csak gondolkodás kérdése és nem pénzé. Ezt még ma is sokszor át kell gondolnom, néha megbillenek, amikor esetleg kevesebb megrendelésünk van. Ilyenkor segít az a sok nagyszerű ember és történet, amit megismertem az évek során ennek a gondolkodásnak köszönhetően. Megengedem magamnak, hogy így döntsek.

8+1 alapszabály a segítségnyújtáshoz

Most pedig néhány alapszabály a segítségnyújtáshoz:

  1. Tudd, hogy néha nemet kell mondani. Amikor nincs időd, vagy tényleg nem vagy kompetens, vagy nem értesz egyet a céllal, a morállal, esetleg az adott ember vállalhatatlan.  Ez a legfontosabb az integritásod megőrzése szempontjából.
  2. Adj anélkül, hogy bármit elvárnál. Nekem ez az elején nagyon nehéz volt, mert azonnal kérdezték, miben tudnak segíteni. És folyamatosan magamra koncentráltam. Nem kell. Majd a rendszer kidobja a túloldalon, amikor szükséged lesz rá.
  3. Nagyon fontos, hogy a másik megbecsülje a segítségedet. Legyen neki értékes és tudatosítsa magában azt, hogy valóban kapott valamit, nem csak egy jót beszélgettetek. Ennek ellenőrzésére jó a következő pont.
  4. Jelezd, hogy vársz visszajelzést. Ha jót tettél vele, akkor hadd örülj te is. Ez a közvetlen jutalmad. Ha pedig rossz irányt javasoltál, akkor egyrészt tudd meg, hogy az ember vagy hely, ahova küldted, már nem az, illetve hogy te is tanulj belőle, és másokat már ne szívass meg.
  5. Akitől nem kapsz visszajelzést, azt egy olyan listára tedd rá, akinek többet nem segítesz. Minek? Még azt a kis jó érzést is elveszi tőled, hogy segítettél máson. (Ez kicsit furcsának tűnhet a fent leírt érdek nélküli segítség szempontjából, de az előző pont megmagyarázza, miért igazán fontos az, hogy legyen megerősítés, visszajelzés.)
  6. Keress újabb célpontokat, gondolj arra, hogy ezek magok, amiket elültetsz. Van, ami kihajt, van, ami nem. Van, ami csak évek múlva jön vissza valahonnan. Vagy soha.
  7. Tudd, hogy hol a határ. Mindenki másból él. Tudd, hogy mi az a pont, amit már pénzért csinálsz, és legyél abban biztos, hogy a túloldalon is megértették. Nem az a cél, hogy mindent ingyen csinálj.
  8. Ha két embert összekapcsolsz és nem működik, az rád nézve nem probléma. Felnőtt emberek vagyunk. Mindenki el tudja dönteni, hogy valakivel tud vagy akar együtt dolgozni, beszélni, stb. Az, hogy te két szálat összekötsz, nem jelenti azt, hogy szavatolsz bármit. Ezt én hajlamos voltam elfelejteni és sokszor megégettem magam, mert azt hittem, egy ilyen bemutatás többről szól. Én annyival szoktam kiegészíteni egy ilyen összekapcsolást, hogy elmondom az én saját múltamat az adott emberrel. Azaz látja, hogy üzleteltünk, csak ismerősök vagyunk vagy esetleg barátok, és hogy milyen mélységű vagy természetű a kapcsolat.
  9. +1: ha sokat adsz, akkor könnyebb lesz kérni is. Nem azonnal, hanem egy idő után. Mert tudod, annyit dobtál már be a szívességperselybe, hogy igazán, rossz érzés, vagy lelkiismeret-furdalás nélkül is kivehetsz belőle. Megérted azt is, hogy vannak szívességek, amiket a másik nem tud viszonozni.

Csináld Meg!

  • Írd le az erősségeidet egy papírra. Idézz fel egy történetet, amikor ez mindenki számára nyilvánvalóvá vált.
  • Fogalmazz meg történeteket, hogy miben szeretsz (ingyen) segíteni. A történet tudatosítja, mik ezek és mások számára is világossá teheti, mik azok a területek, ahol rád számíthat.
  • Amikor leülsz, minden beszélgetésen kérdezd meg: most, ebben a pillanatban mivel tudok neked a legtöbbet segíteni. Ha te vagy a kérő fél, ne limitáld a kérésedet, bármit kérhetsz – úgyis kiderül, ha a partnered nem tud ebben segíteni. De ha nem is mersz kérni, nem számíthatsz valódi, tényleges segítségre.
  • Neked is legyen a fejedben probléma vagy feladat, amiben segítség kell. Nem ingyen akarunk mással mindent megcsináltatni, hanem csak egy kis lökést, egy tanácsot, egy összekapcsolást szeretnénk.

A Te értéked egyik fokmérője, hogy hány embernek segítettél. Ez ennyire egyszerű. És ezért csodás az internet, mert végre lehetőséged van egyszerre nagyon sok embernek segíteni.

Csatlakozol?

Ha szeretnél értesülni az új Csináld Meg! posztokról, akkor első lépésként csatlakozz a privát email listára.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kattints a Like gombra, ha pedig úgy gondolod, hogy másoknak is hasznos lehet, akkor egyszerűen oszd meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.