Erre tanított 130+ óra meditáció

csm-meditacio
Várható olvasási idő: 8 perc 16 másodperc. Ebben a posztban arról van szó, hogy miben változtatta meg az életemet a meditáció. Teljesen őszintén mesélek a tapasztalataimról. Ha érdekelnek az ehhez hasonló bejegyzések, akkor kattints ide.

Sokáig nem értettem, miért jó a meditáció. Persze voltak elképzeléseim, hogy mégis miben segíthet, de a spirituális vonala miatt egyáltalán nem éreztem magaménak a dolgot. Egyszerűen nem tudtam és nem akartam még belegondolni sem, hogy mégis mi a buli abban, hogy a földön ülve “zümmögünk”, miközben semmittevéssel csak úgy repülnek el felettünk az értékes percek…

Pedig elfoglalt vállalkozóként brutális szükségem lett volna arra, hogy kicsit lelassítsak. Ha a tökéletes időbeosztás és helyes (?) időgazdálkodás hajszolása helyett megálltam volna egy pillanatra, akkor hamarabb tudtam volna megtapasztalni azokat a szuper dolgokat, amiket napi 15-20 perc meditálás hozott az életembe.

Hú, igazából éppen az a bizonyos “semmittevés” változtatta meg az életemet.

Most, hogy az elmúlt másfél évben több mint 130 órát meditáltam, úgy érzem, itt az idő őszintén mesélni a tapasztalataimról. Ennek a posztnak az a célja, hogy könnyebben befogadhatóvá tegye a meditációt azok számára, akik még sosem meditáltak, de érdeklődnek a téma iránt. A bejegyzésben mesélek arról, hogy mi volt a fő motivációm, hogyan kezdtem neki, és milyen hatása lett idővel a kitartó gyakorlásnak.

MIÉRT kezdtem el a meditációt

Meditálni fura dolog – legalábbis ezt gondoltam róla először. Abban a hitben voltam, hogy valamilyen lelki problémák miatt választja ezt az utat valaki, és a “normális” embereknek erre egyáltalán nincs szükségük…

Valószínűleg sokakban megvannak az előítéletek és a fenntartások.

Bennem is megvoltak. Ha visszatekintek az akkori önmagamra, akkor a legérdekesebb félelmek ugranak be:

  • Tényleg minden nap kell csinálnom és gyakorolnom? (Féltem az elköteleződéstől…)
  • Ha abbahagyom vagy kimarad egy rövid időszak, akkor lelkileg megborulok? (Féltem attól, hogy nincs visszaút és nem leszek többé “normális”…)
  • El kell indulnom valamilyen spirituális úton és szerzetesek közé kell majd mennem valahová Indiába vagy a Himalájához? (Féltem attól, hogy magába szippant a MÁSIK világ…)

Csomó más kérdőjel is volt bennem, de mégis volt egy olyan pont, ami afelé terelt, hogy túllendüljek ezeken és tegyek egy próbát a meditációval.

Egy időben viszonylag sok önéletrajzi könyvet olvastam ultra-sikeres vállalkozókról. Egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy milyen döntések vezettek oda, ahová eljutottak. A klasszikus szokásokon felül (korán ébredés, reggeli alkotás, stb.) volt egy dolog, ami sokakban közös volt: meditáltak. Minden. Egyes. Nap.

Amikor már sokadjára futottam bele ebbe az infóba, akkor egy olyan gondolat kezdett el pörögni a fejemben, hogy:

“Hmm, valami lehet itt…”

Éreztem azt, ahogy a racionalitásom ellenkezik azzal, hogy kipróbáljam, mert akkor én is fura lennék, de érzés szinten mégis az volt jelen, hogy bele kell kóstolnom. Arról persze fogalmam sem volt, hogyan kell elkezdeni, de az egyik videókurzusban elcsíptem egy fél mondatot, hogy a calm.com nevű weboldalt/alkalmazást érdemes megnézni.

Egy napon leültem, felraktam a fülest a fejemre, és elindítottam az appot. Csak ültem, hallgattam a zúgó fákat és csicsergő madarakat…

Fogalmam sem volt, mit csinálok.

Mivel akkor még nem tudtam, hogy van nem vezetett VS vezetett meditáció, egyszerűen csak ültem és vártam, hogy történjen valami. Naponta 10 percet szántam arra, hogy a “virtuális” természetben üljek, és közben a legkülönfélébb dolgokon pörögjön az agyam.

Pedig a meditációnak elvileg éppen arról kéne szólnia, hogy lelassítsuk a testünket és a gondolatainkat, de magamon mégis az ellenkező hatást figyeltem meg.

Ez így ment pár napig, amíg egy másik videókurzusban hallottam egy érdekesnek tűnő dologról, amit Headspace-nek hívtak. Megnéztem a weboldalát, és megfogott a könnyed hangulata, a szép dizájnja, és a jópofa videói. Gondoltam, hogy ezzel is érdemes tennem egy próbát, és valószínűleg nem véletlenül jött velem szembe éppen akkor.

Ami meditációs zene helyett működött: Headspace

Amikor valami újba kezdünk bele, akkor még rezeg a térdünk – ez teljesen normális. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sikerélményünk legyen rögtön az elején, és megmaradjon a lendület.

A Headspace-t olyan érzés volt elkezdeni használni, mint ha minden egyes elemében nekem, teljesen kezdőnek készítették volna. Ahogy a mottója mondja “meditation demistified”, amely azt jelenti, hogy nem erőltet ránk semmilyen spirituális vonalat, hanem egy MÁSFÉLE megközelítéssel mutatja be a dolgokat. Nézd meg mondjuk ezt a jópofa videót, ahol röviden megismerheted, miről is szól az egész:

Ahh, imádom! Én nagyon tudok kapcsolódni az egésznek a szellemiségéhez, mert szeretem, ha bonyolult dolgokat egyszerű és könnyed formában tudnak átadni.

Pedig ha mindent lecsupaszítunk, akkor a Headspace egy angol nyelvű, vezetett meditációs alkalmazás, amelyben különféle tematikájú csomagok érhetőek el. Van olyan pakk, ahol a fókuszálás gyakorlása van a középpontban, olyan, amely a szorongást segít jobban megérteni, és olyan is, amely az emberi kapcsolataink fejlesztésében segít.

Az egész arról szól, hogy megfigyeljük magunkat és a megközelítésünket formáljuk. Azért, mert ha a gondolkodásunk, a “mindset”-ünk változik, akkor teljesen másféle eredményeket kapunk, mint addig.

Én például megtanultam azt, hogy a rossz érzéseket nem elűzni kell magunkból, hanem elfogadni, hogy ezek is ugyanúgy részei az emberi érzések színes skálájának. Azzal, hogy megpróbáljuk megérteni és elfogadni ezt, dimenziókkal máshogy fogunk a későbbiekben hozzáállni a negatív gondolatokhoz.

Persze a Headspace sem fogja egy csapásra megváltoztatni a saját belső világunkat. Nálam sem volt ez így.

Amikor elkezdtem használni, akkor elhatároztam, hogy bármi is történjen, 30 napig kitartóan fogom csinálni. Az első néhány alkalommal semmilyen változást nem éreztem, de megvolt bennem a kíváncsiság és izgatott voltam, hogy gyakorolhatok. Néhány napig várnom kellett arra, hogy érezzek egyáltalán valamit…

A tizenegynéhányadik napon olyan volt, mintha hirtelen fejbe vertek volna és egy totálisan új világot nyitottak volna meg előttem. Ahol az a világ:

Saját magam voltam!

Belülről kezdtem el megfigyelni a testem, a légzésemet, éreztem a lábamon külön-külön az ujjaimat, és odafigyeltem arra, hogy milyen dolgok zajlanak le bennem. WOW, elképesztő érzés volt mindezt felfedezni, és külső szemlélőként nézni a gondolataimat és saját magamat. Egy szuper, nyugodt és végtelen filmre ültem be, ahol mindig minden változik és én vagyok a főszereplő.

Hú, órákig tudnék mesélni csillogó szemekkel az azóta átélt sok-sok élményről. A legjobb, hogy nem csak én, hanem azok az olvasóim is átéltek hasonló dolgokat, akik tettek vele egy próbát:

csm-meditacio-dorottya

Egy visszajelzés a Csináld Meg! Backstage Pass zárt FB csoportban. Gyakran jönnek felajánlások 30 napos ingyenes kódokkal kapcsolatosan, szóval ha úgy érzed, nyugodtan csatlakozz a csoporthoz.

 

Azért hiszek ennyire a Headspace-ben, mert mindig velem van és bárhol, bármikor használhatom. Ha kedvet kapsz hozzá, akkor 10 napig teljesen ingyen ki tudod próbálni ide kattintva. Nem kapok semmit azért, hogy ennyire lelkesen mesélek róla – egyszerűen csak őszintén meg akarom osztani azt, ami nálam jól működik és eredményeket hoz.

Napi kb. 15 perc elég ahhoz, hogy idővel brutális változás következzen be. Természetesen bele kell rakni az energiát a folyamatos és kitartó gyakorlásba, de a pozitív hatásokat az életünk minden területén élvezni tudjuk. A továbbiakban 3 olyan fő dologról írok, amiben nekem személy szerint NAGYON sokat segített a Headspace és a meditáció.

1. Tudatosan visszatérek a jelenbe

Korábban tök sokszor előfordult az, hogy amikor mentem valahová, akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy már megérkeztem az adott helyre, és teljesen kiesett maga az út. Nem is emlékeztem arra, hogy milyen utcákon mentem végig, hiszen a legkülönfélébb gondolatokban elveszve pörögtem. Akkor még annyira nem igazán tudatosítottam, hogy mit csinálok…

Pedig ekkor időutaztam.

Úgy mentem el A-ból B-be, hogy nem tapasztaltam semmit sem a külvilágból. Mindenféle dolgokon agyaltam és magamba fordulva kerestem a válaszokat. A kérdéseken való pörgés pedig jellemzően csak még több kérdést szült bennem, ami a brutális túlagyaláshoz vezetett.

A meditáció megtanított arra, hogyan lehet tudatosan visszatérni a jelenbe. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amikor elcsípjük magunkat, hogy megint fejben pörgünk valamin, akkor először “megjelöljük”, hogy az gondolkodás vagy érzés, majd a figyelmünket áthelyezzük valamilyen más dologra: a légzésünkre, a könnyed szellőre, vagy éppen arra, hogy az egyes lépéseknél a lábunkra nehezedő súlyra összpontosítunk. Az agyalásból kiszállva pedig csodálatos dolgokat tudunk észrevenni:

Amikor valamin fejben pörgünk, akkor jellemzően nem a jelenben, hanem a múltban vagy a jövőben vagyunk. Például olyan gondolatok jelennek meg bennünk, hogy:

  • “Hmm, jól döntöttem? Mi lett volna, ha azt a dolgot máshogy csinálom…”
  • “Ha most erre IGEN-t mondok, akkor jövő héten megint egy csomó minden fog tolódni…”
  • “Mi baj van velem? Olyan lassan haladok, pedig mindent beleadok…”

Az ilyen gondolatok a legkülönfélébb forgatókönyveket tudják legyártani, amelyek jellemzően teljesen irreális félelmekhez vezetnek bennünket.

Tök normális, hogy gondolkodunk, hiszen át is kell rágnunk magunkat a döntéseinken. Emellett viszont ha a Földön töltött időnk 80%-át egy ilyen sok-sok opcióval teli, képzeletbeli világban töltjük, akkor lemaradunk azokról az apró dolgokról, amiket csak a jelenben tudunk megfigyelni és megtapasztalni. Plusz emellett ott van az a brutálisan fontos dolog, hogy csak a jelenben tudunk akcióba lépni.

Semmi gond nincs azzal, ha elkalandozunk – a lényeg, hogy vissza tudjuk térni a pillanatba. Természetesen még most is napi szinten előfordul, hogy azon kapom magam, hogy pár percig időutazok, de azzal, hogy egyre gyakrabban térek vissza a jelenbe, jól érzem magam és tudom, hogy jó úton vagyok.

2. Nem kapaszkodom bele tartósan a rossz érzésekbe

A meditáció gyakorlása elképesztően sokat segít abban, hogy meg tudjuk figyelni a felpattanó érzéseinket, és le tudjuk ezeket választani magunkról. Igen, szuper, hogy vannak érzéseink, viszont a negatív helyzetekben könnyen el tudnak ragadni bennünket, ami azt jelenti, hogy különféle érzelmi hullámokban pörgünk napokig vagy sokszor hetekig.

A meditáció megtanított arra, hogy például az “idegesség” az nem én vagyok, hanem egy érzés, és azzal, hogy tudatosítom, hogy itt van “körülöttem”, el is tudom engedni.

Korábban nagyon gyakran belefutottam abba, hogy valami miatt nem éreztem jól magam a bőrömben, és nem is tudtam megmondani, hogy mi bajom van. Tudtam, hogy valami elragadott, de nem volt meg az a skill-em, hogy ki tudjam jobban bontani magamban. Egyszerűen csak a pillanatnyi érzéseim irányítottak, amelyek aztán “mutálódtak” és csak még rosszabbul éreztem magam…

Pedig éppen attól különbözünk például az állatoktól, hogy van tudatunk, és tudatossággal pedig felül tudjuk magunkban írni azt, hogy a rossz érzésekben keringjünk napokig vagy hetekig.

Megtanultam, hogy az érzések nem mi magunk vagyunk.

Az érzések csak érzések, és bármelyik pillanatban ott van előttünk a lehetőség, hogy “kibontsuk” és elengedjük őket, ha úgy akarjuk. Nekem abban változott meg az életem, hogy most már:

  1. észreveszem, ha valamilyen dolog próbál bekeríteni (aggódás, bizonytalanság, stb.)
  2. tudatosítom, hogy az milyen érzés
  3. elfogadom, hogy az emberi léthez hozzátartozik, hogy vannak érzéseim és ezek tök színesek
  4. “leválasztom” magamról, hiszen az érzések folyamatosan jönnek és mennek
  5. csinálok valami olyat, ami teljesen feltölt – például elmegyek sétálni és figyelem a környezetet, videókurzust nézek, felhívok a családomból valakit, vagy kiírom egy füzetbe a gondolataimat.

Érdekes módon azt soha nem tudatosítjuk, ha egy rossz érzés már nincs velünk. Jellemzően csak arra fókuszálunk, hogy adott pillanatban (vagy időszakban) mi miatt érezzük magunkat kellemetlenül. Pedig annak a gyakorlása is hihetetlenül fontos, hogy észrevegyük, ha egy rossz érzés már eltávolodott tőlünk és a helyét jó érzések vették át.

Annak, hogy ki tudok szállni bizonyos helyzetekből és külső szemmel tudom megvizsgálni magam, az élet minden területén hasznát veszem. Ha például észreveszem, hogy nem úgy viselkedem a barátnőmmel, mint ahogy szeretnék (ugyebár a VISION-ömben az is szerepel, hogy milyen ember akarok lenni társként), akkor tudatosítom, hogy bármikor változtathatok a helyzeten és megfordíthatom a dolgot. A teljes képet nézve a lényeg úgyis az, hogy mindketten jól érezzük magunkat.

3. Folyamatosan erősödik a fókuszom

A produktivitásban az egyik leggyakoribb probléma a fókusz elvesztése. Szinte naponta kapok leveleket az olvasóimtól, ahol a legkülönfélébb dolgokról írnak, és a zárt Facebook csoportban is gyakori ez a téma:

  • “Tudom, hogy sokkal többre vagyok (lennék) képes. A legtöbbször a fókuszom száll el a dolgokkal kapcsolatban és notórius újrakezdő vagyok.”
  • “Mivel nagyon sok minden érdekel, ezért a fókusz sokszor elmegy, pedig ötlet az van rengeteg, arra, hogyan, merre. Ebben kell rendet tennem, hogy végig is vigyem, amiket eltervezek.”
  • “Épp a napokban szembesültem azzal, hogy túl sok mindenre akarok egyszerre koncentrálni, ami nagyon elaprózza az energiáimat és egyszerűen nem hatékony.”

Hú, nekem is nagyon ismerős mindegyik, hiszen korábban a folyamatos elkalandozás a mindennapjaim része volt. Leültem az asztalomhoz, elkezdtem dolgozni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már fél órája a Tumblr-t görgetem. Mindezt persze úgy, hogy fogalmam sem volt, hogyan jutottam el oda…

Kipróbáltam különféle trükköket, amelyek működtek és működnek is, de rá kellett jönnöm, hogy ezek nem oldják meg azt a sokkal mélyebben megbújó problémát, hogy nehezen tudok hosszabb időn keresztül mélyen benne MARADNI egy dologban (főleg akkor, ha az egy nehéz feladat). El kellett fogadnom, hogy a különféle appok maximum ragtapaszként hatékonyak, amelyek bizony tudnak segíteni egy bizonyos pontig, de nem fognak eljuttatni a következő szintre. Engem pedig mindig NAGYON érdekel az, hogy mi van a “kerítésen” túl, és hogyan tudok még jobb lenni valamiben.

Az egyik leginkább megdöbbentő pillanatot a meditációim során a Headspace fókusz csomagjának hallgatása alatt éltem át. Ebben az volt a feladat, hogy helyezzük át a figyelmünket a testünk egyik pontjáról a másikra, és úgy “szkenneljük” végig magunkat lentről felfelé haladva.

A bokáim közötti részről indultam és végigmentem a testemen egészen a homlokomig. Az egyik pillanatban azt az instrukciót kaptam, hogy fókuszáljak a fejem fölött 10-15 cm-rel lévő részre.

“Micsoda?” – gondoltam magamban.

Furának tűnt az egész, de mivel egy Nap-szerű izzó gömbként vizualizáltam és összpontosítottam a fókuszomat, így mentem végig magamon és ezt próbáltam meg kiemelni a testemből. Amikor sikerült…

Csodálatos érzés volt!

Egy teljesen új rész nyitódott ki az agyamban, hiszen megtapasztaltam, hogy milyen IGAZÁBÓL egy olyan pontra fókuszálni, amely a testemen kívül van.

Ezt a megközelítést arra kezdtem el alkalmazni, hogy különféle tárgyakra összpontosítsak, majd később a számítógépemre és az éppen előttem lévő feladatokra fókuszáljak. Ha elkalandoztam, akkor azt észrevettem és vissza tudtam térni a jelenbe.

Azelőtt mindig önostorozó voltam, amikor elveszítettem a fókuszt, és hibáztattam magam, hogy “én erre nem vagyok képes”. Kitartó gyakorlással ez elképesztően sokat fejlődött – főleg abban, hogy elfogadó lettem és nem problémaként, hanem gyakorlási lehetőségként tekintettem az elkalandozásra.

Ennek a megközelítésnek a különféle projektjeink menedzselésében is hasznát veszem. Egyszerűen rajta tudom tartani a fókuszom azokon a feladatokon, amelyek igaz, hogy nehezek, de NAGYON fontosak. Például így tudtam odafigyelni a New York-i felkészülésre, és így lett valóság az első online videókurzusom is.

Sokféle apró kis dolgot lehet csinálni, de úgy tudunk előre jutni, ha abba rakjuk az energiát, amely a leginkább előre tud vinni és még az unalmasabb részeknél is fókuszáltak maradunk. Egyszerűen azért, mert így jönnek az eredmények.

Konklúzió

A kíváncsiságom vezetett oda, hogy kipróbáljam a meditációt, és a kitartó gyakorlás teljesen megváltoztatta az életemet. Belül nyugodtabb vagyok, elfogadóbb vagyok, és egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, ami a környezetemre is nagy hatással van.

Sokan mondják azt, hogy “én nem az az ember vagyok, akinek menne a meditáció, mivel túlságosan pattog a figyelmem”. A meditálás éppen ennek a fejlesztésében segít, szóval érdemes félretenni az előítéleteket, megfordítani a dolgot és feltenni magunknak a kérdést: “Hogyan tudnék az az ember lenni, akinek megy a meditáció…?”

Ha legalább egy picit is tudsz angolul, akkor a Headspace tökéletes a kezdéshez és az első 100 órához. Én másfél év aktív használat után kezdtem el érezni, hogy van a meditációnak egy magasabb szintje, ezért a folytatásban egy mindfullness szakértő segítségét is igénybe fogom venni a napi 15-20 perc otthoni gyakorlás mellett.

Záró kedvcsinálóként nézd meg ezt a TED előadást a Headspace alapítójával, Andyvel, ahol megismerheted milyen hatása van napi 10 tudatos percnek:

Tesztelések, kísérletek, próbák

Rendszeresen kísérletezem magamon új dolgokkal, és a legtöbb ilyet a privát listámon osztom meg. Ha kíváncsi vagy ezekre, akkor jelentkezz pár kattintással.

Ha úgy érzed, hogy másoknak is hasznos lehet ez a poszt, akkor egyszerűen oszd meg, ahol és ahogy jól esik. A kommentek között pedig őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre a témáról. Hmm, mit gondolsz?

17 Comments on “Erre tanított 130+ óra meditáció”

  1. Magdi

    De jó, végre valaki értelmesen le tudta írni, hogy miért jó a meditálás. Olvasmányaim között rendszeresen összefutok vele, írják, hogy hú de csuda jó, én ezeket a részeket többnyire átugrom, hogy persze-persze, de nem nekem. Egyszer volt egy elég rossz tapasztalatom vele, azon kívül, hogy nem adott semmit, még kényelmetlenül is éreztem magamat, hogy mindenki révülget, mitöbb transzban van, nekem meg azon jár az eszem, hogy de rohadt kényelmetlen már egy órája törökülésben ücsörögni. Ha csak a 2-es, vagy a 3-as pontot össze tudnám hozni vele, már megérné az energiát. Jelentem te vagy az első, aki egyáltalán elgondolkoztat azon, hogy komolyabban kipróbáljam.

    1. Zalaba Kristian

      Igen, én is pontosan így voltam vele. Sok jót hallottam a meditációról, de nem igazán tudtam kapcsolódni a különféle írásokhoz.

      Amit mindenképpen fontos tudatosítani: ez is egy folyamat és gyakorlással egyre jobbak leszünk benne. Sokféle megoldás van, és érdemes olyat keresni, ami téged a leginkább megfog. 🙂

  2. Máté

    Tetszett az írás, igazán motiváló volt olvasni, hogy mire lehet képes az ember, ha “tudatos”. Őszintén magamba nézve: rendszeresen kapaszkodom bele rossz érzésekbe és a fókuszom se az igazi (sok feladat,stb.) Köszi ezt az összegzést, nagyon hasznos számomra ez az írás is.

  3. Bátor-Hős Katalin

    Köszi Krisztián! 🙂 jó volt olvasni és örülök, hogy demisztifikáltad a meditáció fogalmát! 🙂 A meditáció, úgyanúgy, ahogy a hipnózis is, módosult tudatállapot, a jelenben való lét. A sokfélefajta irányzat pedig valójában a burok, a csomagolás, ceremónia. Van, aki számára fontos a füstölős, tibeti hangtálas feeling, de mivel mindannyian mások vagyunk, mindannyian másképp meditálunk.
    Én is az egyszerű dolgok híve vagyok, és pl. a meditáció is sokszor nagyon egyszerű dolgokban rejlik… pl főzés közben is tök jól lehet meditálni vagy amit én csinálok, festek. Amint elkezdek festeni, egyszerűen egy másik zónába kerülök, és ez a lényeg… az éppen adott “mindenfélgondolatmegyafejemben” állapotból, átlépek egy módosultba, egy másikba… ahol más nézőpontok és friss gondolatok várnak. 🙂
    Amit még én szoktam, hogy ha bekerít egy érzés, ami nem kellemes, azt pontosan megnevezem, tehát nem csak, hogy “félelem”, hanem pontosan pl. “frusztráltság, amit a gyomromban érzek”.
    Na kicsit sokat írtam, de nagyon megörültem az írásodnak! 🙂

    1. Zalaba Kristian

      Éppen ez a legjobb, hogy sokféle opció van és mindenki azt tudja választani, ami neki megfelel – a lényeg a tesztelgetés és a csinálás. Nekem sem jött elsőre a siker (sőt, még másodjára sem), de kitartó voltam és idővel megkaptam a “jutalmam”. 🙂

      Valószínűleg az én megközelítésem is formálódni fog, és azzal, hogy a Headspace után új dolgokat fogok kipróbálni, biztosan érdekes és másféle élményeket tudok majd átélni.

  4. Erika

    A siker érzését és a boldogságot az hozza meg, ha az elménket az irányításunk alatt tartjuk, és nem fordítva. Hogy ezt milyen “címke” alatt érjük el – spontán? Headspace? buddhista meditáció? Üdvözlégy Mária mormolás? – teljesen mindegy. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a Headspace mennyi emberhez képes eljuttatni olyan alapértékeket / alapállapotokat, amiket más csomagolásban észre sem vennének, sőt még el is utasítanának. Út számtalan féle van, a cél viszont egy: jól érezni magunkat a bőrünkben, tanulni az akadályokból (és nem összeomlani) és a tanulságokkal gazdagabban továbbmenni.
    Gratulálok az eddigiekhez, és további jó utazást nekünk! 🙂

  5. Szalma Orsolya

    Már egy ideje gondolkodom, hogy bele kellene vágni és kipróbálni a Headspace-t. De persze még halogatásban voltam, kitűnő indokaim voltak miért is nincs időm rá, vagy hogy miért is nem nekem való. Ez az írás volt a pont az i-n. Holnap belevágok. KÖSZI Orsi

  6. Dorci

    Nagyon köszi ezt az összefoglalót! már régota gyakorlok, de új megvilágitásba helyezted a dolgokat sok szempontbol! éppen a fókusz packet csinálom én is, tök jo, hogy megvilágitottad, hogy a fej feletti pontra valo fókuszálással tulajdonképpen képes vagyok bárhova elvinni ezt a figyelmet! számomra a legfontosabb üzenet az, hogy nem az az elsődleges cél, hogy ne érezzem az érzéseimet, hanem, hogy tudatositsam őket! köszi szépen!

  7. kozett

    Én egy terápia során találkoztam először az irányított relaxációval imaginációval együtt, azokat mindig nagyon élveztem, a mindfulnesst egy kicsit kevésnek éreztem ahhoz képest, de szerintem azért, mert kevesebbet csináltuk meg rövidebb idő is. Amikor először olvastam nálad a Headspace-ről, rögtön rávetettem magam, a megnyerő design mellett a tartalom is értékes, csak sajnos úgy nyolcadik nap környékén abbahagytam, pedig érezhetően segített már akkor is. Most viszont újrakezdem, hála a cikkednek, és ki is tartok mellette. 🙂

  8. Halász Imre

    Egy kérdés…
    Milyen Angol szinttel kell rendelkezni ahhoz, hogy érthető legyen a Headspace?

  9. Ildikó

    Szia!

    Véletlenül futottam bele az oldaladba és nagyon tetszett. Már 60 éves vagyok és sajnos nem tudok angolul, pedig szívesen kipróbálnám a Headspace-t. Az lenne a kérdésem, hogy tudnál-e ajánlani valami hasonlót, amin magyarul vannak az instrukciók.

    Válaszod előre is köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.